Mindennapi öldökléseink

Már megint este van, már megint részeg vagyok. Mint ahogy bő egy éve, majdnem minden este. Mióta meghalt édesapám...Sokkal jobban hiányzik, mint amennyire valaha is gondoltam, hogy fog, annyi mindent szeretnék elmondani neki, annyi mindent szeretnék megmutatni neki... Bárcsak lenne még 1, 2, 5 évünk együtt...

Nincs. Be kell valahogy emelnem. Az elmúlt egy év nagyon nehéz volt, sok minden ráment erre. Anyu lassan kilábal a kilátástalanságból, amit az együtt eltöltött 42 év után a magány jelent, vagyis inkább megtanul lassan együtt élni vele. Persze én is... De. Türelmetlen vagyok folyamatosan. Ideges vagyok. A toleranciám és megértésem kezd megkopni, elfogyni...

Meg persze ott a család... Két gyerek mellett nincs időm magamra, főleg, hogy az asszony is újra dolgozik. És akkor finom voltam...Fél hatkor kelek, este hatra érek haza és közben végig megy a tekerés, este meg emberi időben a gyerekekkel vagyok, utána már nem tudok gitározni, mert csendben kell lenni, max. egy jó könyv a társam. Jó, ha havonta egy este összejön, amikor össze tudunk bújni az a feleségemmel... Néha még annyi sem.

Néha már nem is hiányzik és ez megijeszt. Meg az is, hogy van valaki, akit nem tudok kiverni a fejemből... Szívem szerint most sem ide írnék, de gyáva vagyok. Be is fejezem...

Szó szerint is és átvitt értelemben is... Egyszerűen megint azt érzem, hogy minden biztos dolog, leszámítva a családot, eltűnt az életemből. Ez néha jó, de a legtöbbször csak ijesztő. Pedig igazából örülnöm kellene: lépegetek előre a szamárlétrán, még ha ez sosem volt a célom (minek, ha nincs ló?), erkölcsileg elismernek, de ettől az élet csak még bonyolultabb lesz. Jó lenne pár hétre, pár hónapra a 10 évvel ezelőtti énem bőrébe bújni és kiengedni a gőzt...

Egy hete már csak ez szól a fejemben, nem bírom kiverni belőle...

Kotae no nai mainichi ga
Tada sugite yuku jikan ga
Kore kara saki dou naru no darou?
Wakaranai...

Yami yori mo fukai yoru no
Kodoku ni madowasareteta
Dareka ni ima kizuite hoshii...
Koko kara nigedashitai kara

Mado kara mieru asayake
Heiya ni nari hibiku oto
Araamu ni okosarete
Usugurai naka
Ie tobidasu yo
Kaban no naka ni wa nanimo kawaranai
Heibon tsumekonde
Soshite itsumo no basho e

Dareka ga itta kotoba ga
Kininatte madowasarete
Arasoi taku nante nai kara
Nanimo ienai 
Yume ya risou wa
Aru keredo kimochi bakari
Saki ni itte genjitsu ga zutto
Ushiro kara boku wo miteru

Nee dareka oshiete 
Minna sou nano kana?
Kyou ga shiawase nara
Sore de iito omoerutte

Osanai koro ni wa
Tashikani atta yo
Yume wo oikaketeta
Demo sore mo tooi kioku

Kotae no nai mainichi ga
Tada sugite yuku jikan ga
Kore kara saki dou naru no darou?
Wakaranai...
Tsukiakari no michishirube
Kumo wo koe boku ni todoke
Susumubeki michi wo terashiteyo
Kyou ga donna ni koware sou demo

Nani ga atte mo
Nani ga atte mo
Shinjitetai kara

Ano hi no tooi kioku
Yobisamasu kara
Wasurenaide ne
Mune ni kizamitsuke

Kotae wa jibun no naka ni
Kanarazu aru mono dakara
Akiramenai de tsuyoku ikiru
Koto wo
Yamenai de kanashisugite
Mae ni susumenai toki demo
Tomo ni nayami ayunda bokura ni

Kaze wa fuku dokomade demo 

Szomorú vagyok, tegnap a saját kezemmel kellett eltemetnem családunk tengerimalacát :( Már hat éve osztotta meg velünk életünket, volt nyaralni, költözött velünk, kedves muttyogása betöltötte a házat. Szomorú az egész család. Nem hiszem, hogy mostanában lesz másik háziállatunk...

Lehet az ember szerelmes egy álmában látott lányba felébredés után is? Ha igen, azzal megcsalja a partnerét? Ezen törpölök reggel óta. Az álmomban fülig szerelmes voltam egy lányba (legyen a neve mondjuk Anikó), akit a való világban sohasem láttam. Már ez is furcsa, mert állítólag az álmaink szereplőit láttuk már, valamikor, valahol. Persze annyi vizuális hatás ér nap mint nap, hogy akár láthattam is egy reklámban, vagy újságcikkben, a neten valahol, csak nem bírom felidézni... Végül is nem ez a lényeg, ez csak elgondolkodtatott, szeretném újra érezni a bőre simaságát. Az ujjam még emlékszik az érintésre... Ami fura volt, hogy a feleségem is ott volt az álmomban és egyátalán nem zavarta, hogy mást ölelek. Olyan volt, mintha egyátalán nem érdekelte volna a dolog. Ez is elgondolkodtatott... DE leginkább az lepett meg, hogy olyan szerelmes voltam álmomban, mint amennyire 10-20 éve nem voltam és még meglepőbb módon meg is maradt az érzés, vagyis inkább maradt belőle mikor felébredtem. Most is fel tudom idézni...

 Van kedves feleségem, imádnivaló gyermekem, házam, kocsim, tengerimalacom, munkám, ami az esetek több mint felében kielégít, barátaim, hobbim. Időm az kevés van. Főleg magamra, meg a gondolataimra...