Már megint este van, már megint részeg vagyok. Mint ahogy bő egy éve, majdnem minden este. Mióta meghalt édesapám...Sokkal jobban hiányzik, mint amennyire valaha is gondoltam, hogy fog, annyi mindent szeretnék elmondani neki, annyi mindent szeretnék megmutatni neki... Bárcsak lenne még 1, 2, 5 évünk együtt...
Nincs. Be kell valahogy emelnem. Az elmúlt egy év nagyon nehéz volt, sok minden ráment erre. Anyu lassan kilábal a kilátástalanságból, amit az együtt eltöltött 42 év után a magány jelent, vagyis inkább megtanul lassan együtt élni vele. Persze én is... De. Türelmetlen vagyok folyamatosan. Ideges vagyok. A toleranciám és megértésem kezd megkopni, elfogyni...
Meg persze ott a család... Két gyerek mellett nincs időm magamra, főleg, hogy az asszony is újra dolgozik. És akkor finom voltam...Fél hatkor kelek, este hatra érek haza és közben végig megy a tekerés, este meg emberi időben a gyerekekkel vagyok, utána már nem tudok gitározni, mert csendben kell lenni, max. egy jó könyv a társam. Jó, ha havonta egy este összejön, amikor össze tudunk bújni az a feleségemmel... Néha még annyi sem.
Néha már nem is hiányzik és ez megijeszt. Meg az is, hogy van valaki, akit nem tudok kiverni a fejemből... Szívem szerint most sem ide írnék, de gyáva vagyok. Be is fejezem...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.