Szó szerint is és átvitt értelemben is... Egyszerűen megint azt érzem, hogy minden biztos dolog, leszámítva a családot, eltűnt az életemből. Ez néha jó, de a legtöbbször csak ijesztő. Pedig igazából örülnöm kellene: lépegetek előre a szamárlétrán, még ha ez sosem volt a célom (minek, ha nincs ló?), erkölcsileg elismernek, de ettől az élet csak még bonyolultabb lesz. Jó lenne pár hétre, pár hónapra a 10 évvel ezelőtti énem bőrébe bújni és kiengedni a gőzt...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.